Kádár Elemér: A moldvai magyarok tánckultúrája

"Előadásomban igyekszem röviden bemutatni a moldvai magyarok és az általuk
máig megőrzött táncok történetét, s ezáltal rávilágítani arra, hogy miért
nem helyes ezt a tánckultúrát nemzetiségi alapon osztani, magyar voltát
túlhangsúlyozni, vagy éppen elvitatni. A moldvai táncok ugyanis az európai
tánckultúra olyan rétegének emlékeit őrzik ma is, ámulatba ejtő
gazdagsággal, mely a Kárpát-medencében már csak helyenként és csak
nyomokban maradt fenn, de mely valaha itt is általános volt. Elmagyarázom,
miért maradt fenn ez a régi táncos világ Moldvában, és miért nem maradt ez
az uralkodó forma a Kárpát-medencében.
A moldvai táncok kapcsán a mai táncházasok körében két táborról
beszélhetünk. Vannak, akik nagyon szeretik és vannak, akik nagyon nem…
Mindkét oldalon sok részinformáció, félreértés, félremagyarázás „színesíti”
az összképet, emiatt érdemes megpróbálni tiszta vizet önteni a pohárba.
Remélem, sikerül újat, érdekeset és hasznosat mondanom mindkét tábor
képviselői számára." /Kádár Elemér/

KÖZREMŰKÖDNEK:

Katona Eduárd (Pusztina) - furulya
Szilágyi Dániel (Hédervár-Magyarfalu) - koboz
Váta Gábor (Kostelek) - hegedű

Az előadás ingyenes, de *regisztrációhoz kötött*!

*Facebook-esemény:* https://www.facebook.com/events/458710135285463

*A program szervezője:*
Cuháré Kulturális Közhasznú Egyesület, a Hagyományok Háza Hálózat Csongrád-Csanád megyei partnere

*A program támogatója:*
Hagyományok Háza

Szerényi Andrea gyermektáncoktató óvodapedagógus, a Hagyományok Háza munkatársa 5 kreditpontot érő előadásán lehet részt venni.

Téma: Néphagyomány az óvodában

Tematika:

A népi játéktól a táncos élményig:
- a népi játékok tanításának, alkalmazásának módszerei
- térbeliség, ritmikai készségek, mozdulattípusok
Jeles napok, ünnepi szokások:
- az óvodai nevelésbe adaptálható népszokások
- népszokások szerepe a csoport és az óvoda ünnepi kultúrájában

A képzés célja, hogy a folklorisztikai hitelességet szem előtt tartva mutassa be a néphagyomány felhasználásának módszereit és gazdagítsa az óvodapedagógus portfólióját.
A képzést azok - nem csak óvodapedagógusok - számára ajánljuk, akik ismerik és használják, vagy szeretnék megismerni és mindennapi munkájukban alkalmazni a néphagyomány elemeit.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött!

JELENTKEZÉS: https://forms.gle/693i1GRHDetVpbEG7

Jelentkezési határidő: 2020. november 28. 06:00

A további technikai jellegű információkat a jelentkezők e-mailben fogják megkapni.

A program a Hagyományok Háza támogatásával jött létre. A program szervezője a Cuháré Kulturális Közhasznú Egyesület, a Hagyományok Háza Csongrád-Csanád megyei partnere.

2020. szeptember 25-én 19 órától ismét táncházzal várunk benneteket a Hági Udvarban, ezúttal két zenekarral!

MUZSIKÁLNAK:
- Magyar Enikő és a Gyantár Zenekar
- Pendergő Tamburazenekar

TÁNCOT TANÍT: Csókási Imre

GYANTÁR ZENEKAR TAGJAI:

Eszteró Ibolya - nagybőgő
Rácz Vilmos - brácsa
Szűcs Miklós - cimbalom, brácsa
Vörösmarty Bence - hegedű

PENDERGŐ TAGJAI:

Apró Kristóf - basszprímtambura, ének
Bognár Odett - ének, basszprímtambura
Csonka Balázs - prímtambura, ének
Gombis Dénes - tamburakontra, ének
Hajagos Dávid - tamburabőgő
Zombori Péter - basszprímtambura

A Pendergő zenekar a Szegedi Tudományegyetemen alakult meg 2015-ben, az egyetemi zenei versenyre, ahol I. díjban részesültek. Ezután egyre több felkérés érkezett, így az együttes működése állandósult. A zenekar székhelye jelenleg Adán van, Szerbiában. Hangszeres képzéseket tartanak Vajdaságban és Magyarországon, illetve rendszeresen tanítanak egyesületekben, iskolákban is. A repertoárban a magyar, illetve a délszláv tamburazene is egyaránt fontos szerepet tölt be, hiszen Délvidéken a folyamatosan együtt élő nemzetiségek is egymás kultúrájára kis mértékben, de hatással voltak. A muzsikájukkal szeretnének mindenkinek örömteli pillanatokat biztosítani a mai rohanó világban, kiszakadva a hétköznapokból.

FONTOS!
A Hági Udvar széles kínálattal vár mindenkit! Italt a vendéglátóhelyre behozni semmilyen formában sem lehet!
Együttműködéseteket köszönjük!

A belépés ingyenes!

Támogatók:
Emberi Erőforrás Támogatáskezelő - Csoóri Sándor Alap
Hági Udvar
Dugonics András Piarista Gimnázium

Közel három napja, hogy véget ért a Szabaduló táncház, de még őrizzük az emlékét mind a szívünkben, mind a tagjainkban. :) Roppant mód örülünk, hogy ennyien összegyűltünk, s együtt mulattuk át az éjszakát!
Azoknak, akik nem tudtak velünk lenni, ezúton továbbítjuk Kádár Elemér élménybeszámolóját.

A cuhárésok idei legnagyobb cuháréja, nem csak cuhárésoknak - avagy: néptáncos kiszabadulás a maradjotthonból

Amikor bezárt a bazár, azaz, a világjárványra való tekintettel ideiglenesen megszűnt a színházak, templomok, szórakozóhelyek (igen, a táncházak is!), éttermek, kocsmák látogathatósága, és az iskolák is átcuccoltak a világhálóra, épp Szegeden voltam egy néptáncpedagógus barátom vendégeként. Amikor a fentebb mondottakat bejelentő rendkívüli közlemény elhangzott, összenéztünk és azt mondtuk: új jelszó van. Innentől: újratervezés. Hónapokig nevettünk aztán, amikor az új helyzethez való igazodás miatt agyvérzés-közeli állapotba jutottunk, és telefonon beszélgetvén emlékeztettük egymást és magunkat arra, hogy az újratervezés tehetsége bennünk van, szükségességét régóta felismertük, szóval semmi pánik, csináljuk... Szerencsére a magyar néptáncok egyik legfőbb jellemzője a szabad improvizáció, így mi ebben kellőképpen jártasak, köznyelven jók vagyunk. De azért nagyon vártuk már a végét.
Még a nagy szigor és otthoncsüccs idején elhatároztuk: amint engedélyezik, azonnal orbitális táncházat szervezünk. És el is kezdtük, időben. Videokonferencia formájában többször is összeült a Cuháré Táncműhely, szabtuk-varrtuk, fúrtuk-faragtuk, rengeteget nevettünk, esetenként némi vörösbor is elfogyott és megszületett a nagy terv. A szálak Nedelkovics Klára kezében futottak össze, s a konkrét megszervezés megannyi idegsejtpusztító öröme is főleg az övé lett. Klári, megtartunk! Nagyon jó munkát végeztél! Isten áldjon meg a két kezivel! Puszi!

Ilyesmire még nem volt példa a táncház közel ötvenéves történetében, hogy egyhuzamban ilyen hosszú ideig szünetelt volna. Kicsivel több, mint egy teljes napciklust legényeseztünk ugyanis otthon végig, a napéjegyenlőség előtt kezdtük és a napforduló utánig kellett várni, hogy az ország legismertebb indián népe, az operatív törzs bejelentse, lehet élő vonósbanda előtt élő táncospárral siringózni! Na, de mert ugrásra (ugrósra! :) ) készen vártuk, azonnal meg is valósult a karanténbólszabaduló tivornya, dél-alföldi nyelvjárásban a cuháré! A Cuháré szervezésében, az IH-ban, Szegeden, az egész Kárpát-medencében elsőként! Köszönjük Koló!

Az illetékesek szerint az este nyolc körül moldvai körtáncokkal nagy erőkkel beindított eseményen reggelig mintegy háromszázötven vendég fordult meg, ezek nagyobb része szó szerint is, pl. a forduló nevű táncban... A moldvai csángó folklór ugyan a legarchaikusabb az általunk ismertek közül, de mert ma is élő, egyszersmind kortárs is, ez remek eszközöket adott a Szélműves tagjainak kezébe, kik a néphagyományban is jelen lévő, de merőben modern hangszerekkel kiegészített bandával álltak fel, s akikben én máris látom a közeli jövőben a moldvai tömegrendezvényekre való meghívás lehetőségét. De természetesen jelen volt az eseményen a tekerős-klarinétos hagyományos dél-alföldi felállásban igencsak kiváló őslakos Nyenyere Egylet, a gyimesi csángó és csíki székely zene és életérzés nagyszerű hordozói, a Csergő Banda valamint a táncházakban rendkívül népszerű közép-erdélyi tánczenéket mesterien játszó vonósbandák: a Kender és a Rántotthús Zenekarok. Az események több órán keresztül párhuzamosan, két teremben zajlottak, volt moldvai, dél-alföldi, nyírségi, kárpátaljai és szilágysági tánctanítás is Both József, Csókási Imre, Simoncsics Pál és jómagam vezetésével, ezeken túl pedig széki, palatkai, bonchidai-válaszúti, kalotaszegi, vajdaszentiványi, Nyárád-menti és csíki székely valamint gyimesi csángó muzsika és tánc is. És voltak nagy találkozások, élő igazi ölelésekkel, borozás, beszélgetések, nagy kacagások, rengeteg régi cimbora, messzi földről érkezett vendégek is (nagyon messzi földről: mexikói, szíriai és indiai vendégünk is volt!), és nagyon, de nagyon örültünk! Olyannyira, hogy nekem még egy szentírási idézet is eszembe jutott: "Milyen szép a hegyeken annak a lábnyoma, aki jó hírt hoz; aki örömhírt hoz, békét hirdet, és kikiáltja a szabadulást." (Iz52/7)
Nos, a szabadulás a maradjotthonból immár hivatalosan is kikiáltva, elénekelve! Vírushiszti agyoncsapva, széttaposva, padlóbadöngölve, miként a csűrben volt szokásban azt csinálni annó. Rendesen reggel volt már, mire utcára sepert minket a személyzet. És végre megint igaz lett ránk egyik kedvenc népdalunk kezdősora: „Tegnap is ma mentem haza!”
Sokat látott táncházas veterán barátom szerint: idén ez volt A Táncháztalálkozó!